Saturday, December 31, 2011

gibraltári óévbúcsúztató

17:50: a Nap lemenni készül, még azonban utoljára 2011-ben arannyal vonja be a házakat, és a Sziklát. A Casemetes téren már hangolnak a zenészek, este 22:30-tól van a hivatalos buli. A tűzijáték a hegyoldalról lesz fellőve, nem úgy mint szeptemberben, amikor a külső mólóról lőtték.
19:30: már lőnek mindenhonnan! :D Nem elfelejteni: 12 szem szőlőt a szájba tömni, 12 másodperccel éjfél előtt. Szóval, mp-enként egyet! :D Spanyol szokás.
22:19: hamarosan indulunk a térre. Hurrá!



Wednesday, December 28, 2011

Europa Point Revisited

Ma is Gibraltár sarkában kötöttünk ki, miután egy csomót vártunk, hogy L befejezze a mai napi munkáját. Kár, hogy csak hazajövetelünk után esett le neki, hogy ma 28-a van, így szabin van. Holnap és holnapután dolgozik. Na, ja...

L szerint ez a világ legszebb helyén álló játszótér. Tényleg, tudtok olyan játszóteret, ami ennél szebb helyen van? Szebb játszóteret ismerek, de a hely? Mondjuk, nekem a Botanikus kertben lévő játszótér szebb, bár tény, hogy nincs ez a környezet. Vagyis, a francokat nincs, de tény, hogy tenger nincs!



Mondjuk ez a focipálya is jó helyen van...



Tuesday, December 27, 2011

Christmas crackers

Próbáltunk elannyira multikultik lenni, amennyire csak lehetett. Közepesen belemélyülve jártam utána a spanyol hagyományoknak, és megpróbáltam egy kevés spanyol érzést varázsolni a karácsonyba. Az angol karácsonyi szokásokról azt hiszem elég sokat tanultam az egyetemen/gimiben/stb, de most végre saját kézzel, szemmel és szájjal is megtapasztalhattam őket. Vettünk Christmas crackerst a Morrison'sban, amikor félárasították, ugyanis nem sokkal korábban a Saverlandben is vettem egy dobozzal, akkor még nem tudtam, hogy miért volt annyival olcsóbb, mint a Morrison'sos. A Saverlandes jó régi lehetett, nem durrant. Vagyis, ma kiderült, hogy durrannak azok, csak nem akkor, amikor széthúzzuk, hanem, ha kiveszed a csomagból és széthúzod magad. Na, ezért volt sokkal olcsóbb, mert a Morrison'sos akkor durrant, amikor széthúztad a csomagocskát.
Tehát, tanulmányaim szerint, ezek a Christmas crackerek olyan szaloncukor alakú kis csomagok, amikben apró ajándékokat rejtenek el. Az apró attól függ, mennyire nagy a cracker, én ugyanis láttam £15-ért igen nagyokat, míg a mi Saverlandesünk, a maga £3-jával elég kicsinyke volt. Ami közös az összesben: a durranás, amikor széthúzod (apró petárdaféleség van benne, ezt régen nem tudtam elképzelni, pedig a tankönyvben le volt írva, hogy durran, de úgy gondoltam, csak a csomagolás formája miatt lehet ilyesmit hallani), a vicces idézetek, szófacsarók (mindegyikben van egy papírcetli, rajta egy "viccel", amin persze mindenki csak kínosan mosolyog és félrenéz és vakarja fejét, ha már látott Monty Pythont, és tudja, hogy milyen az igazi angol humor) és a "hat", amit én botor módon kalapnak gondoltam, de bizony ez egy papírkorona. Így karácsony este végre megértettem, hogy 23-án, amikor az egész város ünnepelt, miért volt minden második ember fején piros vagy aranyszínű korona.
Ma átjöttek magyar barátaink, és velük is bontottunk ilyeneket, és így derült ki az is, hogy bizony az olcsó is durran, csak oda kell rá figyelni. :D
Ám megjegyeztem, hogy a Morrison'sos kínálat nem rossz, és alapáron is "csak" £5, így gondolom a ködösben is majd ezt fogom venni... (kuss, nincs nyávogás, hogy te itt akarsz jövőre is! mert mások meg fél karjukat odaadnák a ködösért, muszáj lesz megszeretned, és különben is, ott a Kinga! :D )
Szóval, ez volt az angol szelete a karácsonynak, no meg a Christmas Pudding, amiről eddig szintén csak hallottam. ez egy aprított gyümölcsből és magvakból álló sűrű massza. Van, amit csokival öntenek le, van amit alkoholban áztatnak, van, ami mogyoró és alkoholmentes, és van ezer féle... Lehet, hozzá azt a fehér szószt is kapni, amivel együtt már szerintem mindenki látta karácsonyi díszítéseken, képeslapokon. Nekem ízlett, a gyerekeknek nem, de nem is azért tartjuk őket, hogy állandóan egyenek!
A spanyol karácsonyt letudtam egy csomag szép sonkával, mert itt (és odaát is) már november óta elképesztő mennyiségű sonka lógott az összes boltban, de nem ám csak a felső comb, hanem az egész, körmöstül, mindenestül, helyes kis sonkatartó állványon, valamelyikhez még kést is mellékeltek. Természetesen nem állványon lógnak, hanem vannak a lógó sonkák, és vannak olyanok, amik állványon vannak, és így kaphatóak.
Aztán a spanyol édességek: marcipán, igazán fenséges ízű, mások a lübeckiért vannak oda, én ezt szerettem meg. Megsütik. A legeslegkedvencebb volt az, ami ilyen kis marcipán golyó volt, fenyőmagban meghengergetve. Elsőosztályú! :) Aztán ez a kis kenyérszerű: Polvorones de Estepa! Lisztből készül, nekem először úgy tűnt, mintha édes élesztő lenne. :D
És persze a túrrón! Abból is most sokféle, mandula alakú ostyába töltve, táblás kiszerelésben kemény és puha változatban. :) No, és a spanyol karácsonyi énekekről ne feledkezzünk meg, amiket szintén elénekeltünk idén, a két kedvenc, Campana Sobre Campana, és az örök sláger: Feliz Navidad!
És természetesen kevertünk egy kis magyar hagyományt is a karácsonyi ünnepségbe, hiszen a gyerekek egyszerűen nem Santától akarták az ajándékot kapni, hanem a Jézuskától, mert ő kicsit hamarabb ér ide, és nem kell 25-ig, vagyis Boxing Dayig várni, mert így már Szenteste megkaphatták azt a szeretetet, és törődést, ami a pénztárcánkból futotta!

A gibraltári Mikulás, vagyis Santa írt persze nekik levelet, hogy ne felejtsék el sütivel és tejjel várni, és répával a szarvasokat, de a srácok addigra már teleették magukat, és Jézuska is gyorsabb volt, így idén ezt a versenyt szegény Santa jó elveszítette, és gondolom azért nem jött hozzánk, mert senki nem várta sütivel. :) Talán jövőre.
Étel tekintetében is volt egy kis magyarkodás, mert anyukám csomagja még karácsony előtt ideért, és így tehettünk a fára szaloncukrot, és habkarikát, és nem kellett az otthoni ízeket nélkülöznünk.

Én a hagyományos karácsonyi menütől teljesen eltekintettem idén, és azt készítettem, amit a gyerekek szerettek volna, vagyis rántott húst krumplival. A felnőttek kaptak egy kis garnélát idén is, ami nálunk hagyományos karácsonyi menü, de nem magyar. Sebaj! :D Az orosz hagyományok idén már nem fértek bele, különös tekintettel arra, hogy ők majd csak januárban karácsonyoznak (gondoltátok volna, hogy a spanyolok is csak január 6-án ajándékozzák meg egymást? Valaki biztos, de én nem!)

Szóval, ilyen multikulti lett idén a karácsony itt a napfényes Gibraltáron, ahol először, de remélem nem utoljára töltöttük a karácsonyt, ha pedig mégis, akkor hálát adok a Teremtőnek, a vonzásoknak és taszításoknak, valamint a férjemnek, hogy eljuthattunk ide, a világ legszerethetőbb helyére. :D



és természetesen a fára aggatott candy cane is az angol hagyományokat idézi, ám ez legalább annyira amerikai, mint angol.

spanyol sonka:

Christmas cracker az asztalon:

Polvorones de Estepa, mögötte a marcipánok:

Casemetes tér egyik kapuja, mert Jézuskát senki nem akarta elijeszteni, így sétáltunk kicsit a városban este:

és persze sikerült feine domino steine-t szereznem, és lebkuchent meg nürnbergi puszedlit, és persze csináltam kókuszkockát, ami meg ausztrál süti, mint kiderült, de mi előszeretettel faltuk otthon is, meg mézeskalácsot, ami teljesen magyar recept szerint készült, meg kakaós linzert, ami meg teljesen amerikai volt! :D
és most már csend!

Saturday, December 24, 2011

Feliz Navidad! Merry Christmas! Boldog Karácsonyt! :)








Friday, December 23, 2011

Karácsony előtti őrület...






Mert milyen is itt a karácsony előtti őrület? Próbáltam nagyon bedarálni magam, de nem engedte a hely szelleme. Mivel lehetőségem sem volt rá, hogy elmélyüljek a konyhaművészetben, vagy ne adj' Isten takarításra adjam a fejem, mert a gyerekek reggeltől kezdve vinnyogtak, így dél körül elcammogtunk a játszótérre! Nagyon jó ötletnek bizonyult, ám kissé ideges lettem, amikor néhány órával később azért kellett hazaindulnunk, mert a gyerekeknek NAGYON MELEGÜK volt! December 23-án BÁRKINEK is problémát okoz az, hogy MELEG van! Agyam eldobom! Igaz, vízből nem vittem túl sokat, és miután már nagyon-nagyon szomjaztak, kénytelen voltam beadni a derekam, és hazacsattogni velük. Ám, már az Ocean Village elején hallani lehetett a zene-bonát, az O'Reilly'sban szólt az élőzene, így kikönyörögtem, hogy elmehessünk, és megnézhessük mi van ott. Szuper volt, mert az ÖSSZES helyen céges bulit tartottak, szólt a zene mindenhonnan, egészen party hangulat volt, mint nyáron minden áldott este! Még sétálgattunk egy kicsit, én maradtam volna tovább is, de mindig volt egy gyerek a háromból, akinek valami épp nem tetszett, és haza akart jutni. Így fájó szívvel búcsút intettem a bulizóknak, és rémségesen unalmas lakásunk magányában az hallgattam a délután hátralévő részében, ahogy a három kölök öli egymást, unalmában! Oh, what a life! :D

Wednesday, December 21, 2011

Fent, fent, legfelül...

Ahogy ma nyugisan sétáltam át a felüljárón, mert mindenkit sikeresen elszállítottam a megfelelő oktatási intézménybe, jobbra néztem, a repülőtér felé, és azt láttam, hogy Spanyolországban már süt a Nap! :) És az futott végig az agyamon, hogy bezzeg a spanyoloknál! :)(persze szigorúan csak viccből!) És közben meg röhögtem, hogy naná, itt a Szikla még vagy egy órát takarni fogja a Napot, és csak utána bukik át a sziklák tetején a sugara. És arra gondoltam, hogy ez mekkora áldás nyáron, nem tűz ide a Nap már hajnalok hajnalán, és bezzeg a spanyolok! Már reggel 9-kor szívnak! :D
És arra is gondoltam újfent, hogy milyen fura, és izgalmas is ez az egész, kicsit szürreális, itt lenni Gibraltáron, egy olyan országban, amiről a legtöbb embernek talán fogalma sincs, hogy hol van, nekem sem volt pontos tudásom, amikor azon a bizonyos januári délelőttön L megkérdezte, hogy mit szólnék Gibraltárhoz. Tudtam, hogy valami egzotikus, kicsit meg is ijedtem, hogy biztosan szeretném-e, de persze azonnal rávágtam, hogy IGEN!!! És milyen jól döntöttünk! :D És persze sokszor haragszom a PS-re, de ha ez a cég nincs, és épp nem keresnek valakit, aki BESZÉL magyarul, akkor sosem kötünk ki ezen a csuda helyen! :) És az, hogy mennyire könnyű itt élni! Itt nem vagyunk mások, itt nem vagyunk furák és idegenek, mi most ide tartozunk. Amikor Santa levelet ír a gyerekeknek, amikor megállnak az autók, ha át akarunk menni a zebrán, amikor bemegyünk a suliba, hogy mi a helyzet a gyerekkel, amikor fizetünk a Morrisonsban, amikor elképesztő akcentussal mond nekem egy kedves szomszéd valami vicceset, amiről egyszerűen FOGALMAM sincs, hogy mi lehet, pedig egyre biztosabb vagyok elfeledett angol tudásomban, és most már nem nagyon hangzom külföldinek. :D Mi nem mások vagyunk itt, hanem részesei vagyunk a közösségnek. És félek egy ici-picit, hogy majd ott, a ködösben nem így lesz. Bár, addigra talán csiszolunk egy pöttyet az ákkcentuson, és fel sem fog tűnni senkinek, hogy én nem egy agyonhajszolt angol HTB vagyok! :D
Azért én, ha lehetőségem lesz rá, maradok itt nyárig, ha nem, akkor hálás szívvel fogok visszagondolni az itt töltött napok mindegyikére! :) (kivéve azokra a napokra, amikor szívattak az ID kártyával!) :):)







és persze hülye vagyok, hogy nem a felüljáróról rakok fel képet!



a szűk folyosó, ahol már semmi baj nem érheti a srácokat, itt szoktak sokan egyedül berohanni, anyu meg nézi őket a felüjáróról:





Monday, December 19, 2011

It's a Brand New Day!

Ma reggeli fogás.




Pár napja pedig:




még korábbról...










Friday, December 16, 2011

"People of The Rock: The Llanitos of Gibraltar"




és még azt kérdezed, hogy miért szeretem? :D

forrás

Wednesday, December 14, 2011

Egy gondolat...

muszáj erről írnom néhány szóban. A tegnapi merényletről jutott eszembe.
Talán egy hete, L-lel kettesben kedvenc kávézónkban ültünk, Verdi Verdi. Szeretnék majd írni róla, mert tényleg szeretem a helyet! Ez a kávézó egy majdnem kóser kávézó, a tej nem az. :D Nagyon sok zsidó vallású tér be ide, én meg élvezem, mert már csak ilyen vagyok. :D
Itt, Gibraltáron nem nagyon hallom, hogy bárki nemtetszését fejezné ki a másik iránt, csak azért, mert zsidó. Itt együtt élnek a keresztény katolikusok, reformátusok, zsidók, muszlimok, hinduk és a többi...
Szóval, ebbe a kedves, nagy számban zsidó vallásúak által látogatott helyre betért egy muszlim pár. Nekem, magyarnak igen megható kép volt, ahogy az öreg muszlim bácsi és felesége becsoszognak, leülnek a kipát viselők közé és kérnek teát, kávét és pirítóst. És gyönyörű volt, hogy sehol egy kényelmetlen pillantás, egy kínos mosoly, mindeni számára természetes volt, hogy ők ide bejönnek, és leülnek reggelizni. Oké, tudom, a világ sok más pontján együtt tud élni sok, különféle vallású ember, békében, boldogságban, de valahogy nekem, aki egy olyan országból jött, ahol nem idegen a gyűlölet a más gondolatok, emberek, vallások felé (index cikkek kommentjeiből, valamit a lakóközösségünk kommunikációjából merítve), igen megható volt ez a nyugalom, békesség, és elfogadás. Persze, otthon is sokan tesznek a gyűlölet ellen, erre legjobb példa a szívem közepében lakó Kevesuli, és a 3. d osztály, ahol semmiféle kirekesztésnek helye nincs, és a barátaim, akik olyan sokfélék, mint a virág a réten, és akikkel szépen megférünk egymás mellett, ha egy kerti buliról van szó, vagy egy jó kis kávézásról! :D

Száz szónak is egy a vége, boldog vagyok, hogy olyan helyen élhetek, ahol egyáltalán nem ciki MÁSnak lenni! :D






Tuesday, December 13, 2011

ITT ÉLEK!!!!!!! :)




:))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))
egy csomó ember ismerős a klipből, annyira jó, hogy itt élhetek! Például a Verdi Verdi kávézó kedves tulaja! :D

Monday, December 12, 2011

Csodás napfény

Nem lehetek elég hálás a sorsnak ezért a töménytelen napfényért! KÖSZÖNÖM, KÖSZÖNÖM, KÖSZÖNÖM!


Thursday, December 8, 2011

Election Day

Ma voltak a Választások Gibraltáron! Kíváncsian várom, hogy ki lesz a szerencsés nyertes, aki megkaparintja Gibraltár kulcsát! :D Remélem még több játszótér épül, még kevesebb szemét, és még melegebb idő lesz! :D (ahogy azt ígérték a kampányban)

Random happiness





Campana sobre campana

Saturday, December 3, 2011

Marbella ma