Friday, July 29, 2011

sok szöveggel

Bár azt igértem, hogy sok szöveggel fogom majd feldobni ezt az oldalt, mikor feltöltöm azt a rengeteg képet, már el is megy a kedvem attól, hogy még írjak is.
De most...
máshogy lesz!
Zajlik a kis életünk, sajnos még nem 100%-os, de dolgozunk rajta.
A cégnél már beadták a tartózkodási engedélyhez szükséges papírokat. Mind az ötünknek kell, addig a srácok nem is járhatnak iskolába, amíg a Residencyjük nincs meg. Ez kell az ingyenes iskolához. De tegnap megtudtam, hogy először egy évre adják, utána ismét hosszabbítani kell, és akkor már több évre szól.
Már lehet kapni a boltokban az iskolai egyenruhákat, de mivel még azt sem tudom, hogy melyik iskolába fognak járni, nem tudom, hogy mibe fektessek bele. Van ugyanis lila meg bordó, meg kék pulcsi is, hosszú ujjú ing, rövid ujjú, rövid gatya, hosszú nadrág (ez kész rémálom lesz, gyapjú, én biztos megőrülnék benne). Azt sem tudom, hogy mennyire van meleg szeptemberben, vagy épp májusban, júniusban. Mert ugye itt június végéig van iskola. Ezért cserébe hosszabb, és élvezetesebb az őszi, téli, tavaszi szünet. Az első két hét, és az utolsó három hét fél napos, tehát 12-kor már el lehet hozni a gyerekeket. Ebédet mindenki maga szállítmányozik. Ezt még tanulnom kell :) De akár levest is tud vinni a gyerek az iskolába, vannak spéci termoszok, meg különböző gabonapelyheket, tejjel, amit aztán egy csavarintással a termosz aljába öntesz, és csak akkor keveredik össze. :)
Azt sem tudom, hogy tornadressznek mi kell, mert láttam fekete gatyát, meg kéket, ilyen pólót, olyan pólót. Meg kell ezt még tudnunk, de amíg nincs meg az ID, nem igazán tudunk iskola ügyben lépni.
B egy furcsa véletlen folytán valószínűleg ötödik osztályos lesz, hiszen itt négy évesen kezdik a sulit, és aki szeptember elsejéig betölti a 9. évet, az ötödikes lesz. Szóval, nincsen évvesztesség, vagyis az van, mint nálunk régen.
M így nulladikos lesz, 4 évesen, édes lesz az egyenruhában, I pedig másodikos.

folyt. köv.

Tegnap a Morrisonsban vettünk pár iskolai ruhadarabot. Amiket bátran be mertem vállalni, lesz, ami lesz alapon. Mert ugye BIZTOS, hogy lehet hordani fehér, galléros, rövid ujjú pólót. Ebből kettő volt £3, sőt mivel két csomaggal vettünk, a pénztárnál kiderült, hogy így csak £5-ot kell fizetnünk érte. És ez volt a nadrággal is (hurrá, már I-nek is van nadrágja, bár még szerintem kell venni, rajta minden hamar koszolódik). B-nek van egy nadrágja még otthonról, Tescós, gondolom azért néz ki pont úgy, mint az itteni egyen nadrág. M-nek nem tudtunk olcsó gatyót venni, az ő méretében már semmi sem volt. Ő majd kap a drága, de minőségi Marks&Spencersből, vagy a drága, de Isten tudja milyen minőségű BhS-ből. Viszont ott azért tetszettek a nadrágok, mert egészen I méretéig gumisak, nem kell gombolni, zippzározni. Amit I nem is nagyon visel el. Bár ez is érdekes, utálta ezeket a ruhákat (élére vasalt nadrág, szép ing) most meg nem volt kifogása, hogy felvegye. Gondolom az puhította meg, hogy az iskolában majd MINDENKI ilyenben fog járni, nem fog kiríni a többiek közül. I mint egy rendes iguána, szeret beleolvadni a környezetébe.














Wednesday, July 27, 2011

néha egy kis felhőpamacs...

...mint két napja. Azt hittem ma végre "rossz" idő lesz, nem süt a Nap, és mehetünk város felfedezni. De nem. Gyorsan jött, gyorsan ment...



Ilona

Ilona tegnap reggel érkezett. Vagy tegnapelőtt este.
Gyönyörű hajó, Sydneyből. Vajon mi lehet a magyar kapcsolat?

Kosztolányi Dezső: Ilona


Lenge lány,
aki sző,
holdvilág
mosolya:
ezt mondja
a neved,
Ilona,
Ilona.

Lelkembe
hallgatag
dalolom,
lallala,
dajkálom
a neved
lallázva,
Ilona.

Minthogyha
a fülem
szellőket
hallana,
sellőket,
lelkeket
lengeni,
Ilona.

Müezzin
zümmög így:
"La illah
il' Allah",
mint ahogy
zengem én,
Ilona,
Ilona.

Arra, hol
feltűn és
eltűn a
fény hona,
fény felé,
éj felé,
Ilona,
Ilona.

Balgatag
álmaim
elzilált
lim-loma,
távoli,
szellemi
lant-zene,
Ilona.

Ó az i
kelleme,
ó az l
dallama,
mint ódon
ballada,
úgy sóhajt,
Ilona.

Csupa l,
csupa i,
csupa o,
csupa a,
csupa tej,
csupa kéj,
csupa jaj,
Ilona.

És nekem
szín is ez,
halovány
kék-lila,
halovány
anilin
ibolya,
Ilona.

Vigasság,
fájdalom,
nem múlik
el soha,
s balzsam is
mennyei
lanolin,
Ilona.

Elmúló
életem
hajnala,
alkonya,
halkuló,
nem múló
hallali,
Ilona.

Lankatag
angyalok
aléló
sikolya.
Ilona,
Ilona,
Ilona,
Ilona.




Monday, July 25, 2011

utazás és Gibraltár

Click to play this Smilebox slideshow
Create your own slideshow - Powered by Smilebox
This free slideshow design created with Smilebox

Saturday, July 23, 2011

stnh




Spanyol tenger, nagy hullámokkal





egy sellő tündöklése...




igérem, több kagyló nem lesz...
na jó, csak ez az egy...


Néha...

egy kis felhőpamacs fent ragadt a szikla tetején. Gondolom azért, hogy az angolok még inkább otthon érezzék magukat...



Friday, July 22, 2011

tehát akkor...Feria de La Línea de la Concepción

Tegnap este ismét örült a bennem lévő gyermek! A bennem lévő felnőtt sem szégyellte magát, ez ugye nem Magyarország, itt ki lehet mutatni az érzéseidet, főleg, ha azok jók.(Most, hogy ezeket leírtam, eszembe jutottak az Amishok... van köztünk rokoni szál?) Fülig ért a szám... Elmentünk a búcsúba végre! Ótvar nyalókát nem kaptak, mert az égiek még mindig azon poénkodnak fent, hogy mekkora már, hogy nekünk mindig hülyén jönnek össze a pénzügyek, és micsoda móka már ezt a családot pénz nélkül bedobni egy ilyen elképesztő forgatagba! Lássuk, hogy jönnek ki belőle...
Így, a boltban kaptak ótvar (legalább ezt be tudtuk tartani) kólás calippót (ötösével olcsóbb!), meg kaptak kis ásványvizet, meg száraz tápot. Aztán minden gyereknek volt két menete a Mennyországban, de öröm látni, hogy még ennek is örülnek, és nem követelnek többet, kivéve a M, akit fél tizenkettőkor úgy kellett hazarángatni, mert ment volna vissza az adrenalinpumpa vízi hullámvasútra, vagy BÁÁÁÁÁÁRMIRE, csak hadd üljön már fel! És közben azt üvöltözte sírva, hogy ő márpedig nem fog elaludni, sőőőőt, mindenkit fel fog kelteni otthon, aki el merészel aludni! (Reggel pedig félálomban azt mantrázta, hogy: "Menjunk ma isz megint a Felijába!")
Feria az én látószögemből egy pompás, színes, hangos, vidám kavalkád, pont AZ, aminek ki van találva. A városban 20%-os a munkanélküliség, de erre a vásárra mindenki készül, egész évben gyűjtenek rá az itt lakók, ilyenkor a legtöbben szabadságot vesznek ki, hogy 10 napig folyamatosan ünnepeljenek. A második napon, mint azt már meséltem, beleütköztünk egy menetbe, ahol épp Szűz Mária hatalmas képét vitték körbe... Aztán múlt vasárnap volt a borozós buli, ami a legtöbb helyen paradicsomdobálás, az itt vörösbor öntögetés. Erről sajnos nem tudok többet, mert nem voltunk ott, de a lényeg, hogy ilyenkor piros pólóban kell lenni...:)
A vidám, zenés forgatagban minden volt, céllövöldék egymás után, golyó dobálók, olyan játékautomaták, mint ami a Toy Storyban is van, amikor van 3 lehetőséged, hogy kihalászd a számodra kedves plüsst, órát, cukorkát, bármit. (ami hasznos)
Árultak sült fánkot (aprót), bort, frissen sült csipszet, friss kókuszdiót, és még rengeteg mindent, amit nem ismerek.
M, a legkisebb végül egy kedves körhintára ült fel, apával. I és B pedig arra az elvarázsolt kastély-szerűségre másztak fel, ami állítólag elég félelmetes volt, fújt a szél benne, volt csúszós padló, és jó magasra kellett felmászni, ez olyan 4-5 emelet magas ház volt, aztán lejöttek. Ők élvezték, én meg hurrá!
Kinéztem a kis családnak a vízi hullámvasutat, mert abban sokan elférnek, és talán nem annyira ijesztő, mint az igazi. Mindenkinek tetszett az ötlet, így ez lett a második kör nekik, kihagyva azt a felfújhatós izémicsodát, ami a vízen lebeg, benne meg lehet folyamatosan futni, és akkor forog, és talán, taláááán, halad is előre, bár nem fontos, mert elég korlátozott a mozgástér...:)
Volt még oltári félelmetes hajóhinta (egyszer asszem, ja nem, egyszer sem ültem még rajta...), volt valami fura, hosszú rúd, aminek a vége négy felé ágazott, ugyanígy fel-alá mozogott, majd megfordult párszor. Volt olyan, amiben egymás mellett ülnek az emberek két sorban, aztán fel-le hintáztatta őket, majd megfordította, és óóó, míly' mókás, miközben fejjel lefelé lógsz, még le is spriccelnek vízzel. Láttam egy olyat, hogy gömb, benne ülsz, olyan mint az ugráló, amikor ilyen kötelekkel visznek fel a magasba, csak itt nem ugrálsz, hanem ők lőnek fel, ameddig a kötél engedi, aztán szabadesés...
Volt dodgem, volt a kedvencem, a legbizarrabb: élő szamarak körbe-körbe mentek egy porondon, fém rudacskákkal voltak az egész tetjéhez rögzítve, és kisgyerekek ültek rajta, és mentek körbe, mint a körhintán... hm. Közben meg szólt a tuci-tuci.

Gyönyörű volt az egész, mint egy LSD álom, elképesztő, őrületes, magával ragadó. Itt senkinek nem volt rosszkedve (kivéve M-t, de csak azért, mert le kellett jönni a szerről).

Ami biztos, jövőre én is gyűjtök, mert muszáj kipróbálnom legalább a szamarakat, ha már a Tom és Jerrys hullámvasútról le is kell mondanom... De miért is kéne????

útban a vidámság felé...

a bizarr, szamaras móka, boldog szamarakkal...

csak, mert szép színes...

Tom és Jerry hullámvasút...

a körhinta felett látszik az az izémicsoda, amiben emberek ülnek, és forognak össze-vissza...

a vízi csoda, személyes kedvenc. M nem félt benne, de I egy picit igen, de kint már azt mesélte apukájának, hogy nem is...

feltekert, óriás matracok...


hogy a pónik helyett szamarakat írtam, csak az én szamárságom műve... :D