Monday, November 28, 2011

Nagymosás/odd one out


múlt hét közepén...


mögötte már kék...
az idő ezen a héten állítólag már nem változik: mocskosul húsz fok végig! :) Cambridge drága, kevés vagy! :)))

a világ tetején




"Nem mosol bugyit, hogy tiszta
Legyél az Akropoliszra
Felmegyünk, és ott a csikket
A városra pöccintjük"

KP&B

Sunday, November 27, 2011

ma sincs másképp...


csak a picsogás kedvéért, mert én szeretek: ma elhangozott a számból az "akkor ne mossál kezet pisilés után!" mondat, valamint úgy tűnik idén csak a sok netre feltett képeken fogunk látni adventi koszorút. Sebaj, már annak is örülök, hogy másnak sikerül :D
Viszont, hogy jót is írjak: B már elkészült a házijával, senki sem sérült meg komolyabban, M is, I még nem, viszont B most TELJESEN EGYEDÜL fent a szobájában állítólag olvas, bár én már annak is örülök, hogy nem nyafog a fülembe, hogy ÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚNATKOZÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓM!!!!!

Saturday, November 26, 2011

Ma, 2011. november 26. délután negyed három



irány a játszótér!!!


Friday, November 25, 2011

ID Saga, last chapter

Ha ezt olvasod, és MOST olvasod, az két dolgot jelent:
1. MEGKAPTUK AZ ID kártyákat
2. baromira el fogok késni a suliból, a gyerekek meg szomorúan várnak majd az iskolaudvaron, és jobb híján egy majom fog vigyázni rájuk, mert péntek du már mindenki máshol van...

Thursday, November 24, 2011

Kedves gibraltári olvasóim!

A gyermek B, ma egy papírt hozott haza, amin adományok gyűjtésére kérik fel! Mivel se kutyája, se macskája itten, akiket meg ismer, szintén benne vannak a gyűjtős projektben, arra gondoltam TITEKET szólítalak meg, és kérlek meg, hogy adományozzatok 50 pennyt fejenként egy kisfiúnak, akinek az apukája 1000 kilométerre van, akit nagyon szeret és aki nagyon hiányzik neki. A kisfiú nagyon egyedül érzi magát egy ismeretlen országban, ismeretlen emberek között! :):)
Csak tíz ember kell és összejön az £5! Ha ez összejön, letudta a projektet! (még nem olvastam el pontosan, hogy mi ez az egész, holnapra talán már konkrétabb leszek, a biztos az, hogy a pénzetek kell! Ha nem jön össze, a szegény kisfiú apukája lesz kénytelen kicsengetni az £5-ot!)
Akinek van 50 pennyje erre az apátlan kisfiúra, aki ráadásul még nála is szegényebb kisgyerekek megsegítésére gyűjt, az jelezze itt, vagy a facebookon! :D :D
további, könnyektől mentes estét kívánok Nektek, drága barátaim!

Egy (gyermekeit jelenleg egyedül nevelő) édesanya... ;)))))))))))))))



I'd better sit back and go with the flow...





I still love you.

Wednesday, November 23, 2011

Oh, God!

Egy Facebook poszt kapcsán belém hasított a gondolat, hogy HOLNAP lesz a nap. Már készültem rá lelkileg szeptemberben, de nehéz volt ezen agyalni. Holnap lesz húsz éve, hogy meghalt Freddie Mercury, Istencsászár. Nem mondom, hogy Queen albummal a számban születtem, vagy, hogy ezt hallgattuk Halász Judit helyett. Sőt! 10 évesen, amikor itt voltak Budapesten, egyszerűen nem értettem, hogy mire ez a felhajtás. Volt benne valami, amit nem szerettem. A bajszát. Hogy az pont olyan volt, mint az apukámé. Meg, hogy az It's a kind of Magicben izzadt a hónalja. És még Juli nagynéném is Queenes pólóban vagizott a nagymamámnál, és én el akartam kérni tőle (ez is már milyen perverzió, amikor nem is szereted?), de nem adta, és ez még jobban megzavart. Mit tudhatnak ezek? Emlékszem, egy nyári napon ültünk ott a nagymamámnál a Hétemeletesben, a sarokkanapén a nappaliban, és nem adta oda azt a pólót!
Aztán ott volt Schubert Miki, aki nagyon szerette a Queent, mert minden könyvére rá volt írva. Na, ha egy fiú szereti, akkor az már jó nem lehet! Nekem ott volt a Modern Talking, meg a C. C. Catch, és Erással bioszórán azon versenyeztünk, hogy ki tud több zenészt a füzetborítóra felírni. Én asszem a Queent sosem írtam fel.
Akkoriban kezdett el apukám az NSZK-ba járni üzleti utakra, és sokszor kaptam újságokat, Popcorn, Bravo, és a többi. Most már azért rendesen ugrottunk az időben, mert '89-ben járunk, amikor is kaptam egy újságot, és ebből az újságból rögtön több kiadást, mert ingyen volt, aminek a közepén a Queen Miracle albumának borítója volt. Hát, mit mondjak? Valamiért nem dobtam ki őket, sőt olyannyira mellettem maradtak, hogy amikor '91-ben, egy nap leforgása alatt queenes lettem, azonnal tudtam, hogy hova kell nyúlni a poszterért. Még nem halt meg Freddie, és akkor voltunk Angliában az énekkarral, és VALAMI lógott a levegőben... Nem tudom pontosan, de Bryan Adams irritáló szerelmes nótája már hetek óta idegesített, és csak sokkal később tudtam meg, hogy ez volt az a dal, ami X évnyi Queen uralmat döntött meg, mert 1 vagy 2 héttel tovább maradt a slágerlisták élén, mint az 1975-ös Bohemian Rhapsody.
És akkor, 1991. november 24-én azt hallom reggel a rádióban, hogy elhunyt Freddie Mercury, a Queen együttes énekese. És én egyszerűen nem értettem. Nekem ez az ember annyira ÉLŐ volt, hogy egész egyszerűen nem vette be az agyam az infót. És bár sosem szerettem őket, de ismertem, és, ahogy már talán írtam, nem tudtam mit kezdeni az infóval. Csak néztem bambán, bután, és mentem az iskolába az 1-es busszal, és angol óránk is volt Wesleyvel, és TUDOM, hogy beszéltünk róla, de én csak néztem, és nem értettem, és persze Wesley biztos azt hitte, hogy csak az angollal van gond szokás szerint, de most nem ez volt... És ott beszélgettünk Hegével és Melindával, és akkor mondtam, hogy nekem kell hallgatnom valami Queent, és Melinda megvette épp a Queen Greatest Hits II-t, szigorúan bakeliten :), és átvette nekem, szigorúan kazettára, és onnantól nem volt megállás. Emlékszem az Agg Józsiék által szervezett Queen emlékestre, a lejátszott 86-os koncertfilmre, de arra nem, hogy ott és akkor együtt voltam egy sráccal, aki alattam járt egy évvel, és később a felesége lettem. De, ne szaladjunk ennyire előre az időben!
Egy ideig cikinek éreztem, hogy én amolyan divat-queenes lettem, hiszen nem sok időt töltöttem az együttes beható tanulmányozásával előtte, de nem akartam magyarázkodni. Én büszkén felvállaltam a queenességemet, ami azóta is tart, bár kicsit megijedtem, hogy most mi lesz, amikor 2000-ben vagy mikor meghalt a Zámbó Jimmy...


God save the Queen!



a KÉP

Tuesday, November 22, 2011

Edittől kaptam...

"Az élet túl rövid ahhoz, hogy egyszer csak felébredj és megbánd. Szeresd azokat, akik jók hozzád. Felejtsd el azokat, akik nem. Hidd, hogy minden valamilyen okból történik. Amikor új esély adódik két kézzel kapj érte. Ha ez gyökeresen megváltoztatja az életed ne ellenkezz. Soha senki nem mondta, hogy könnyű az élet, csak azt, hogy érdemes élni."





Sunday, November 20, 2011

Hát elment...

és most minden üres. Ambivalens érzések... ha tehetném persze már holnap azt mondanám, hogy gyere haza, lesz, ahogy lesz, megoldjuk! De nem tehetem. És nem tudom, hogy jól döntöttem-e, hogy maradtam egyedül.
Amikor februárban elment, M maci még nem értette. Úton hazafele azt kérdezte, hogy apa busszal jön-e haza? Aztán pár napig kérdezte, hogy hol van, majd megszokta, hogy apa csak skype-on elérhető. Pár héttel később már teljesen el is felejtette, és örömmel bújt Votiv párjának ölébe egy kis dögönyre.
Most pedig... megint elkísértük a reptérre, amiről persze ismét kiderült, hogy a legnagyobb hiba, amit elkövethetek, hiszen megint megőrültek, és én is, és úgy vágtam szájon I-t, hogy attól féltem, akik látták, kihívják a rendőröket. SOHA TÖBBET HÁROM GYEREKKEL apabúcsúztatóra, reptérre!
De vissza M-hez... út közben kérdezte, hogy mikor érünk már haza, majd egyszer halk pityergést hallottam hátulról (akkor B már persze túl volt egy drámai megzuhanáson), én meg azt hittem azért sír, mert még nem értünk haza. De nem. "Hiányzit a' apa!" mondta szipogva... És hát mit mondhattam volna? Igen, hiányzik! Nekem is.
Nagyon rossz külön még akkor is, ha nem ördöngösség megoldani egyedül a három gyerek felvigyázását... Még akkor is, ha havonta hazajöhet... Még akkor is rossz!

Nem fogok itt most szennyest teregetni, de nem lesz egyszerű a fiúknak velem... de remélem okosba megoldjuk a dolgot! :)
hajrá fiúk, hajrá anyjuk!



Saturday, November 19, 2011

The Last Night/az utolsó este

So, it has come...
Hát, eljött...

Thursday, November 17, 2011

GasztroGib: cukrászda

Ma cukrászdában is jártunk, nem sok lehet Gibraltáron. Édes édességeik vannak, inkább spanyolos, mint angol.
Amit én vettem, az egy kábé nyolc centi magas, fehér habos süti. A hab tojáshab volt, puha, az alap pedig egy piskóta tallér, de nem akármilyen: kívülről alaposan megszórva cukorral, belül pedig vaníliáskrém-szerűség. Mindez nyolc centi tömény tojáshab alatt... (Nem végeztem vele egy nap alatt. Holnap újra próbálkozom!)





milyen kár, hogy mikor gyerek voltam, még nem ehettem ilyen édességeket, most pedig már nem tudok...:)

egy szeptemberi este emlékére...

ülünk a játszótéren Emeséékkel, a gyerekek játszanak, és minden szép, és minden jó... akkor, talán még senki nem tudott semmit... (vagy már mindenki tudott mindent?)









Wednesday, November 16, 2011

golyók


Monday, November 14, 2011

mára ez




Papp und Deckl GmbH

Sunday, November 13, 2011

Utolsó hét

Utolsó közös hetünk kezdődik holnap, hiszen L vasárnap L-utazik Barcelonába... Igazából unom már az egészet, próbálok valami mókásat, izgalmasat belelátni az egészbe. De most épp nem megy. Mondtam L-nek, hogy ez olyan lesz, mintha L katona lenne, és most menne Afganisztánba (mer' hova máshova?), azzal a különbséggel, hogy nem teszi kockára az életét jobban, mint bárki más, aki aznap repülőre ül, és zsét sem fog annyit hazatapsolni, mintha oda, a távoli messzibe menne. Hát, így.
Jöhetnek majd a végeláthatatlan Skype-olások, a gürcölés reggeltől-estig, a varázslás, hogy senki ne sérüljön ebben az érzékeny periódusban. A kicsik még nem igazán veszik, vagyis I már igen, de M totál nincs képben, hogy apa már megint nem lesz egy darabig. Ez most azonban más lesz. Februárban volt miért várni: GIBRALTÁR, a lehetőségek országa, az új remények, új kihívások városa. Vagy bármije :D De most? Most "csak" Anglia vár... Hugh Laurie szülőhelye, Freddie Mercury nyughelye, sok-sok színházi élmény, sok-sok különleges koncert. Amire nagyon vártam. Majd... De megint, mint a harmadik gyerek: jóval előbb érkezett, mint vártuk... Persze az ajándék, az ajándék! Örülni kell neki! :D És mi fogunk... ugye?
mert annyira nem akaródzik elmenni innen...:)


Friday, November 11, 2011

"Those who believe in telekinetics, raise my hand."

So, I tried, Mr. Vonnegut!

Poppy Appeal

Erről mindenképp írnom kell, és mai dátummal, de lehet, hogy ma már nem lesz rá lehetőségem, így csak ez a mondat.




Thursday, November 10, 2011

Büszke anya

Olllan, de olllan szépek lettek a kicsik az iskolai fényképeken! :D Remélem nem csúnyulnak be nagykorukra! :D B-nél még nem volt fényképezés.

ugyanaz, máshogy

a helyszín: Marbella. Még a régi kirándulás emlékei...





Let's play!






Tuesday, November 8, 2011

Gasztro Gib: Sacarello's

Arra gondoltam, hogy a témákat bővíteném, és ha már mostanság úgysem mesélek nektek arról, hogy mennyibe fáj egy liter tej, amiből valami furcsa fehér massza lesz, ha nem iszod meg időben, most inkább arról fogok mesélni, hogy miket érdemes megkóstolni, és azt is megpróbálom belőni, hogy hol a legjobb ezeket enni.
Nem nálam van a spanyol viasz megkövesedett darabja, csak arra hagyatkozhatok, amit magam tapasztalok. Nem ismerem még a helyet annyira, hogy TUTI tippeket adjak, de megosztom veletek, ha valami jót találok, és ha egyszer erre jártok, már tudjátok merre kell indulni, ha finom fagyit, vagy egy jó koktélt akartok inni! :)

Első áldozatom, kedvenc kávézónk, a SACARELLO'S:
Ezt a kávézót L már akkor kinézte magának, amikor még csak egyedül lakott itt, de akkoriban nem volt szüksége arra, hogy kávézókba járjon, hiszen kellemes kávét adott a céges kávéfőző is!
Aztán megérkeztünk mi is, és megmutatta nekem, és megegyeztünk, hogy egyszer eljövünk! Nem nagyon jött össze, hiszen L egész nap dolgozott, este meg már ki akar kávézni? Hétvégén meg? Inkább az ágy! :)
Ahogy most olvastam, sok jó és rossz kritikát is kapott a hely, igaz, ami igaz! Koszos, néha a kések is azok, meg kicsit a bögrék. A lenti fotelek nagyon-nagyon mocskosak,a fenti rész viszont még új, elég tiszta. Szerintem igazán hangulatos hely, igenis van varázsa, az is a varázs része, hogy sokat kell várni a kávéra, az is, hogy önkiszolgáló, az is, hogy FORRÓ a kávé. Viszont nagyon finom a kroasszon, a kávé is. Érdekesen csinálják. Felforrósítják a tejet, és a lefőtt kávéra kanállal kezdik merni a habot, egészen addig, amíg nagyjából a bögre tetejéig érnek. Akkor ráöntenek egy adag FORRÓ tejet. És megszórják kakaóporral. És igen, nagyon forró! Sehol nem ittam még ilyen forrón a kávét.
Mi az, ami még a hangulathoz tartozik? Hogy kilenc után megtelik emberekkel, leginkább helyiekkel, leginkább nyugdíjasokkal. És itt is töltik a délelőttöt. Beszélgetnek, cigiznek, kávéznak. Némelyik nagyi babával jön, itt sok nagyszülő vigyáz az unokákra, amíg anya/apa dolgozik, és a kicsi nem ovis. Három éves kortól járhatnak oviba, négy éves kortól kötelező az iskola.
Lehet itt kapni borokat, lekvárokat, itt vettem a fiúknak cukormentes lekvárokat, epreset és barackosat. Azaz, nem cukormentes, hanem hozzáadott cukrot nem tartalmazó lekvárok. Édesítő helyett szőlőlé van benne, és nagyon finom. Most láttam, hogy vannak karácsonyi csokik is. A helyet két bejáraton
lehet megközelíteni. Az egyik az Irish Townból, ami a nevével ellentétben nem egy városnegyed, hanem egy utca. A másik, az erre merőleges utca, a nevét már elfelejtettem, de majd megnézem. És van abban a pici utcában egy nagyon jó marokkói kajálda is, igaz, csak szendvics-féléket lehet kapni, és beülni nem, csak kiülni lehet! De vissza a Sacarello'sba! Tehát ha a kis utcán mész be, akkor egy másik részébe kerülsz a kávézónak, ami nem kávézó, hanem étterem-szerűség. Abban a részben van egy igazi kávépörkölő, és egyik nap ott pörkölte az orrunk előtt a kávét, fantasztikus volt! Aztán fent a galéria is vicces, két részből áll: az egyik a kávézó felett, új asztalokkal, új székekkel. Ezt egy kis boltív választja el, de olyan alacsony, hogy csak lehajolva lehet átmenni a másik részére. Ott régi, sötétbarna asztalok és székek vannak. Ezt is szeretem, hogy nem lehet csak úgy átjutni. :) Nincs nemdohányzó rész, most már ez sem zavar annyira, mint régen.
A cím: Irish Town és Tuckey's Lane sarka, valahol az utca közepén! :)

íme:









a kávépörkölő:





kávédaráló és adagoló, aminek az alsó szinten van az alja:
mégis csak van nemdohányzó rész fent, ahova a füst száll...
kis boltív, itt lehet átmenni a galéria másik részére:

A Facebookon is! :)