Friday, March 30, 2012

Szabadkozás

Mielőtt bárki azt hinné, hogy húzom a számat Cambridge miatt, annak... igaza van. De már múlik. Nem vagyok egy könnyen váltó ember, nagyon meg tudom szereti az embereket, akik körülvesznek, és nem szívesen váltok. Ezért is tartott 36 évig, hogy útnak induljunk, pedig már jóval előbb meg kellett volna lépnünk ezt a lépést. (na, ez béna lett!)
De, én mindenhova mélyen fúrom a gyökereimet, és nehezen eresztem el, azt, amit már megszerettem, akkor is, ha réges-rég semmi "értelme" a szerelemnek...
B megszületett, el kellett költöznünk a hetedik kerületi, földszinti, szürkés-sötétes, hideg lakásunkból. Egy olyan társasházból, ahol nem szerettek minket, mert fiatalok lévén sokat és hangosan buliztunk. Nincs rá mentségünk, ez igaz, mindenkit lecartunk akkortájt. Nehezen ment! A szívem egy darabja ma is ott van.

Aztán jött a tizenegyedik kerületi, zöldövezeti panel. Itt sem voltunk szeretve, mert sokszor, hajjaj, de sokszor nem fizettünk közös költséget, ezt-azt, hangosak voltunk, főleg, ahogy nőtt a gyerekek száma... És persze menni sem tudtunk, mert nem volt költségvetés nagyobbra. De mi akkor sem indultunk neki a világnak, pedig L munkája annyira speciális, hogy otthon nem sokra mentünk vele egy idő után.
De mi kitartottunk, mert szerettük. És, amikor már öten laktunk egy 50 m2-es lakásba, akkor indultunk tovább. :D Egész pontosan egy 55 m2-be, ami azért nagyon nagy lépés volt, mert egy sokkal jobb elosztású lakást vettünk, szép kis kerttel, ami azért egész nyáron megnöveli a lakóteret. De itt sem szerettek minket, mert baromi hangosak lettünk addigra a három fiúval, és az egyre idegesebb anyjukkal. De itt is kitartottunk két évig, és csak akkor indultunk el, amikor L-t megtalálta egy fejvadász, és meg is szerezte a munkát! :)
Na, akkor már nem volt visszaút, nem úgy, mint 2007-ben, amikor egyszer már MAJDNEM elköltöztünk Írországba, mert L ott kapott munkát, csak az sors vicce miatt, én akkor nem tudtam volna a két gyerekkel, harmadikkal még 2in1 formátumban végigcsinálni egy fél évet, amíg L lakást szerez, én meg gyorsan megszülök. Pedig már repjegy és minden egyéb le volt rendezve...:(
Nem tudtam itthagyni mindent, és vidáman kint szülni egyet! Béna voltam? Igen, valszeg! Mert ma már jóóóóóóóóóóval előrébb lennénk.
És akkor nagy nehezen megváltam mindentől és mindenkitől, aki fontos volt nekem, "csak" a három fiam és a férjem maradt! És mai eszemmel már akkor, mikor L kijött, jöttem volna én is, tavaly februárban, hogy MINÉL TÖBB időt tölthessek itt ,de gyáva voltam, és inkább otthon maradtam, hivatkoztam a fiúkra, akiknek nehéz lenne év közben eljönni, pedig dehogy... Nekem volt nehéz!
És most is a fiúkra kenem, hogy még nem vagyunk Cambridge-ben, de most már bátran hozzáteszem azt is, hogy meg miattam, mert imádom, és félek, hogy soha nem lesz már alkalmam ide hosszabb időre visszajönni, így kiélvezem minden percét.
Pedig nehéz. Baromi nehéz. És nem nekem a legnehezebb, hanem a fiúknak, hogy engem elviseljenek! Nem vagyok könnyű eset, ha fáradt és magányos vagyok! Látom már rajtuk a rombolásom eredményét, de én azért kitartok! És persze most könnyebb, mert most a fiúk sem akarnak annyira menni. Mert persze ott van apa, de itt vannak a barátok! És ez fontos. Mert egyszer már ők is elveszítettek minden barátot. Most nem akarják. Vagy legalább is, nem olyan gyorsan.
Így maradunk, még akkor is, ha a hajónkon lévő nyílásokat már nincs mivel betömködni, mert az összes kezünkkel, összes lábunkkal tömeszelünk. Mi azért kitartunk, és "kiélvezzük" Gibraltár minden egyes napját, napfényét, mosolyát, könnyedségét, hogy aztán újult erővel alkossunk ismét egy családot, ott, a messzi Cambridge-ben, ahova ANNYIRA vágytam egy jó öt-hat év múlva...:)
Vigyázzunk, hogy mit kívánunk, és hogyan, mert minden kívánságunk valóra válhat! :D
Szóval, örülök neki, hogy Cambridge, és remélem egy darabig nem költözünk! :) (csak ide vissza)

Thursday, March 29, 2012

Időjárásjelentés

Már második hete tart a rossz idő, ami azt jelenti, hogy nagyon fúj a szél, és egyáltalán nem süt a Nap. És úgy tűnik, a héten ez már nem is fog változni.
Eső csak hétvégén esett, ez azért nagy könnyebbség, bár ebben a szélben nehéz bármit csinálni a srácokkal.

ez a kép még akkor készült, amikor látszott valami a sűrű felhők mögött...


"outside the down is breaking, but inside in the dark I'm aching to be free"

Monday, March 26, 2012

Cambridge, iskolák

Most épp a cambridge-i iskolákat vadászom, nem sok örömmel a szívemben, bár a hétvégén sok szép képet láttam a városról, és így már kicsit engedek...:)
szóval, ha valakinek van tuti tippje, jó suliról a városban, az írjon nekem, ne kelljen több száz iskolát végigböngésznem, totál ismeretlenül. Mert itt legalább az volt a jó, hogy nem volt választás, ment a gyerek, ahova tartozott. De ott valszeg olyan sokan vannak, hogy a körzetes mellett még két másikat is be kell jelölni, és úgy kerülhet valahová a gyerek...
bár, mivel mi jóval a beiratkozás után fogunk majd beesni oda, gyanítom, hogy kapjuk, ami jut, és még örülhetünk, ha a három gyerek egy iskolába fog járni, és nem három különbözőbe... :(

Sunday, March 25, 2012

Churros

És ígértem, hogy egyszer mesélek a churróról is. Ez, erre fele amolyan nemzeti eledel, sok helyen lehet kapni, és általában reggel eszik, leginkább a nyugdíjasok, "koszos kávé"val, vagyis tejes kávéval.

Nagyon érdekes, próbáltam utánanézni a neten, és azt láttam, hogy az össze kép, amit a Google kiadott a churróra az az itteni papita, amire meg a sült krumplit adja. Valószínűleg ennek az az oka, hogy az amerikaiaknál és Dél-Amerikában az itteni papita lehet a churro, míg nálunk meg az, amit a képeimen láttok. A Wikipedia szerint ezt porrának hívják, szóval akkor maradjunk abban, hogy az itteni churro az az, amit máshol porrának hívnak. :D

És Andalúziában, ahol mi is vagyunk kvázi, Tejeringosnak híják. Erre varrjatok gombot! :)
És valóban, ha erre keresek rá a neten, akkor már azt a fajta churrót adja ki, amit mi is eszünk.

Egyébként a papitát (itt burgonyás tésztából csinálják) is kávéhoz eszik itt, reggelire, nem úgy mint Barcelonában, ahol sűrű forrócsokihoz! De ugye Barcelonában ez nem is papita, hanem churro, szóval nincs több kérdésem! Hmmmm...
Találtam receptet is, de sajnos a spéci tésztakinyomót nem tudom, hogy hol tudjátok beszerezni hozzá. Ezt a kinyomót egyébként churreranak hívják, de úgy olvasom lehet mezei tésztakinyomóval is mesterkedni, ha mindenáron megakarjátok próbálni.
Nekem egyébként ízre olyan lángos szerű, sós a tésztája, és szerintünk, beteg külföldiek szerint, isteni lekvárral, bármilyennel. Én egyszer kipróbáltam fahéjas cukorral is, hát nem volt rossz!
szóval, lássuk a receptet:

1 bögre fehér liszt
1/4 teáskanál sütőpor
1 bögre víz
1 evőkanál étolaj
1/8 teáskanál só
1 teáskanál cukor
Sütéshez sok-sok olaj
és megszórható porcukorral, nyakon önthető mézzel, és lekvárral. Vagy bármivel.
Összetevőket egybekeverjük, és tésztakinyomó zsákba rakjuk, majd forró olajba csigaformát nyomunk, vagy ahogy itt is csinálják, a hosszú tésztát egy fakanál segítségével csigásítják, már a forró olajban. Aztán megsütjük. És megesszük. :)





és így készül:





És, hogy hol lehet kapni? Például a Casemetes téren, ha a buszmegálló felől jössz, akkor a tér jobb hátsó sarkában:










recept innen. Többi innen vagy fejből.

Erről az egész churro mizériáról egyébként eszembe jutott egy nóta, amit a minap láttam a nyest.hu-n, és a "világ legkönnyebb nyelvéről" szólt! Ami a legnehezebb! :D

Saturday, March 24, 2012

Túrógombóc :)

Mivel egy valamire való blog nem lehet meg receptek nélkül, itt a túrógombóc receptje, szigorúan fejből.
Vettem fél kiló túrót az Aldiban. Ez a fajta hasonlít leginkább az otthonira, mert nem sűrű krém, mintha tejfölös-túró lenne, és nem is az a nagy szemű, amit meg a hazai Aldiban és Lidlben találtam. Ez a kettő között van. De még ez is inkább krémes.
Ez kicsit nehezítette a dolgokat, meg az is, hogy az itteni búzadara elképesztően finomra, már-már lisztfinomságúra van darálva.
Így, egy elég krémes anyagot kaptam, erre jött még rá a két tojás, ja búzadarából annyit, amennyit felvett, és akkor így is trutyi maradt, szóval le kellett mondanom a gombóc formázásról, amit nem is bántam, mert utálom, ha truttyos a kezem! :D Talán azért is vagyok ilyen lelkes szakács/konyhatündér! Tettem még bele egy csomag, otthonról kapott bourbonvaníliás (ezt hibásnak jelzi egyébként a spellcheck, és javaslatnak a bogárirtást adta ki) cukrot is, mert most, hogy van, mindenbe ezt teszem.
Kanállal szaggattam a forró vízbe, olyan lapos korongok lettek belőle, de az ízélményből ez semmit nem vett el. Aztán vajat olvasztottam, sokat, és azon pirítottam meg a zsemlemorzsát, ami, mondanom sem kell, sokkal finomabbra van darálva, mint otthon. Nálam a pirítás nem vicc, aranybarnáig, sőt azon túlig pirítom. Ebbe forgattam bele a korongokat, amiket aztán sok-sok porcukorral (mert valamibe bele kell halnunk) meghintettem, és cukros tejföllel tálaltam. B és I evett, B udvariasan megjegyezte, hogy ez nagyon jól sikerült, ám azt ötödik korongot kedvesen elutasította. I nem udvarolt, de ő másfél órával az ebéd után újból kért, és akkor is legyűrt ötöt, így talán nem olyan rossz. M ismét sajtosszendvicset ebédelt. Pont ugyanazt, amit reggelire is kért. És kapott. Mert gyermeket nem hagyunk éhen! :)



Friday, March 23, 2012

Europa Point

akkor emlékezzünk meg erről a helyről is... Képeket már raktam fel róla, mert ez is egy szeretem hely, ahová a srácokkal jártunk munkanapokon, miután L hazajött. Addigra már eléggé lement a Nap és különben is, itt szinte mindig fúj a szél, ami nyáron egy áldás, télen viszont megnehezíti a helyzetünket, és gyorsan menekülni kell. Erővel veri fel a szél a sós-vizes párát, a buszmegállóban álltunk a minap, és végighúztam az ujjam a váró üvegén, és egy nagy adag sót húztam össze rajta. :)
Pár éve itt, még "semmi" sem volt, csak egy nagy, földes, dimbes-dombos tér. A mecset már jó ideje ott áll, a kilencvenes évek végén adták át.
Europa Point Gibraltár legdélibb pontja. Van, aki felmegy oda, van aki lemegy. :)

Az Ibrahim-al-Ibrahim mecset dél fele néz, Marokkó fele. A szaudi Fahd király ajándéka volt, és kb. 5 millió fontba került. Ez a legdélibb mecset Európában és talán a legnagyobb, mely nem muszlim országban épült. Megtalálható benne könyvtár, iskola és előadóterem is.
Gibraltáron egyébként nagyjából kétezer muszlim él.




Europa Pointon található még egy meseszép világítótorony is, amit a gibraltáriak sokszor la farolanak (villanyoszlop?) hívnak. A világítótorony magánkézben van, nem tudom kié lehet, de például van mellette egy ház, amiben van négy lakás, és abban határozottan laknak!




Van még egy krikett pálya, hatalmas, ami az itt állomásozó katonáknak van fenntartva szerintem. És mellette van a katonák gyerekeinek az iskolája, persze mondanom sem kell, a legpöpecebb suli az egész szigeten, és nem csak azért, mert fantasztikus a kilátás és a levegő.
A krikettpálya mellé felhúztak még egy kosár-/focipályát, ami nyilvános, és mi már kosaraztunk ott. Mit mondjak, annak is megvan a hangulata, hogy gyakorlatilag a tenger felett kosarazol. :) Én élveztem.



Íme a kilátás Afrikára:
A krikettpálya mögött a Shrine of Our Lady of Europe

Van még itt kilátó is. Régebben ágyú volt a helyén, és alatta pedig lesz valami háborús megemlékezős múzeum, de még nem nyílt meg. Mint ahogy a kávézók sem, amik ott lesznek a világítótorony mögött, és a játszótér előtt. Istenem add, hogy addig még ne kelljen elmennünk, amíg nem kávézhattunk ott egyet!

a kilátó:

ahol majd a kávézók lesznek:


Van itt játszótér is, ahogy említettem, hatalmas, gyönyörű játékokkal, sok-sok paddal és asztallal, ahol piknikezni is lehet, ha épp nem sodor el a szél, vagy nem éget lukat a Nap a fejedre!

a játszótér:



Van itt még egy katolikus szentély, a Shrine of Our Lady of Europe. Lefordítani nem tudom, és ezért nem is fogom! Az európai Miasszonyunk szentélye vagy kegyhelye... (és mégis megtettem! )Kép feljebb.

És, ha kicsit lejjebb sétálunk, akkor erre a sétányra tévedünk, amit pár hónapja adtak át:

nos, ez a kép nem egészen ott van, de már nincs szívem kivenni, ha kivártam, hogy feltöltse ide. Ez már az autóútról lett fényképezve:




Minden információt innen vagy a fejemből vettem.


FONTOS TUDNI: a városból, leginkább a Market Place-ről induló buszok közül a 2-sel lehet ide feljutni, azonban érdemes a sofőrt mindig megkérdezni, hogy merre tart, mert minden busz több irányba is megy, néha nem csak két, hanem három hurkot is leírnak.
A buszok, az ötös számú kivételével mind ingyenesek. Az ötös, mely a határról közlekedik, és az egyetlen, amelyiknek az útvonalán néha emeletes busz megy, £1-ba vagy €1-ba kerül felnőtteknek, egy útra. Az EURO HOPPA jegy £1,5 vagy €2, és egész napra érvényes, korlátlan használattal.

Wednesday, March 21, 2012

A Hold, még március elején...



Catalan Bay

Vagyis a hely, ami ott van a Caleta Hotel mellett. :) A Catalan Bay spanyol neve La Caleta (melynek jelentése kicsi öböl), szóval innen a hotel neve! Egy nagyon helyes kis öböl, ahol homokos a tengerpart, ami azért izgi, mert ha kicsit arrébb mész, például a Camp Bayre, akkor már hirtelen köves lesz. :) Hogy miért Catalan Bay, arra nincs pontos válasz, a leghihetőbbnek talán az tűnik, hogy a La Caletát rosszul ejtve lett a Catalan.
A XVII-XVIII. században érkeztek ide Genovából halászok, és a leszármazottaik az olasz genovai dialektusát (zeneize) beszélték itt egész sokáig, a XIX. század végéig. A század végéig csak és kizárólag halászok lakhattak itt, és a halász engedélyt a Governor adta ki, nem túl nagy számban.
Akik jelenleg is itt élnek, állítólag ezeknek az embereknek a leszármazottai (nagyon nehéz, talán lehetetlen itt lakást bérelni, de csak saját tapasztalatból beszélek!) és ő a caleteñosok.
Jelenleg ez a tengerpart a második legnagyobb homokos partja Gibraltárnak, és szerintem a szebbik! Van itt egy kis kápolna, a Church of Our Lady of Sorrows.
A tengerparttól északra található a Eastern Beach, a legnagyobb homokos tengerpart, ami igen szeles tud lenni, de klassz kis hely, ám messze nem olyan szépséges és nyugalmas, mint a Catalan Bay.
Az infókat innen szedtem.

komoly buli lehetett előző éjjel:


Church of Our Lady of Sorrows:








téli képek:




és az egész fentről:

A Catalan Bayhez a 4-es busszal lehet eljutni, és a sofőrtől mindig meg kell kérdezni, hogy Catalan Bay fele megy-e. Ha igen, érdemes az utolsó megállóig maradni, a végállomásig, a Caleta Hotel mögött, és onnan visszasétálni Catalan Bayig. Egy élmény lesz! :D





Sunday, March 18, 2012

Mother's Day

Gibraltáron, és talán Angolhonban is, ma ünneplik az anyák napját. Most már három anyáknapját ülhetek, egyet itt, egyet majd otthon, és egyet egy héttel az otthoni után, az ugyanis az amerikai...:) és ki tudna ellenállni két plusz ünnepnek? :D
Ezt az összeállítást gibraltári anyukák készítették, ennél autentikusabb ajándékot én sem adhatnék anyatársaimnak! :) Aki már látta, bocs, aki nem, az örüljön! És ha nem érti, tanuljon meg gyorsan angolul. Úgy, mint én spanyolul! ;)))

Saturday, March 17, 2012

St. Patrick's Day

Mozgalmas napjaink vannak... pénteken Down-szindróma világnap, ma St. Patrick's Day, holnap anyák napja...
mindenről beszámolok, és képek is lesznek maaaajd... egy másik időben és térben. Abban, amikor nekem erre időm lesz! :D
Ma lementünk az O'Reilly'sba egy sört inni, L itta, én néztem, élveztük a hangulatot! No, azért mindig eltöprengek azon, hogy a magyarok miért nem tudnak ünnepelni? Már az is fura, ahogy a sok "import ünnephez" állnak, szomorkodnak, jajgatnak, ez nem a mi ünnepünk, hülye amerikaiak, hülye akárkik, hozzák a hülye ünnepeiket, amikor mi olyan jól elvagyunk a sajátjainkkal! Igaz, hogy ezt a mindent elsöprő örömöt, amit harapni lehet akár a mai napon, akár szeptember 11-én, Gibraltár nemzeti ünnepén otthon még sosem éltem meg, de biztos, hogy bennem van a hiba, amiért nem mosolygok eleget augusztus 20-án.
Végül is, nekem egyáltalán nem hiányzik már az, hogy otthon egy olyan igazi buli-ünnep legyen bármikor is (szilvesztert kivéve), mert megszerzem magamnak az örömet máshol, például itt, Gibraltáron! :)
az én életemmel legalább már nincs semmi baj, a többiek gondját meg úgysem tudom megoldani... és nem is kell!

Ja, és nagyon vicces volt, múltkor magyar orvos gyógyította a fiamat, tegnap meg egy kedves, magyar pénztárosnál fizettem a Morrisonsban! :D
Olyan jó, hogy ilyen sokan vagyunk itt! :) Imádom!