Thursday, June 28, 2012

RAF planes from FAR away







Ez a mostani egyébként különleges, egyrészt mert nem szoktak ilyen sokáig maradni, másrészt ennyi harcieszközzel ritkán jönnek, legtöbbször a gyakorló repülőkkel érkeznek. Ezeknek az a különlegessége, hogy a gyakorlórepülőknél SOKKAL hangosabbak, komolyan, napok óta van egy ilyen gyerekes öröm bennem, mindannyiszor elindulnak, valami izgalom, hogy nnnna, ilyen lehet ez, amikor épp bombáznak. De szerencsére minket nem bombáznak. De a hang... elképesztő!!!!!!!!!! A sirályok ezerfelé repülnek, a babák azonnal felébrednek, a kisebb gyerekek sírva rohannak vissza az anyukájukhoz, akik már biztosak lehetnek benne, hogy a gyerek SOHA többet nem fog elszaladni tőlük.
Aztán a móka része az is, hogy szinte minden reggel ott kávéznak kedvenc Cafe Frescónkban, amikor jövök haza a suliból, látom őket, és hú, de húúúúúú de lennék az, aki kiviszi nekik a kávét. És vmiért az a városi legenda élt bennem, hogy ezek nem lehetnek magas emberek, mert be kell, hogy férjenek a pilótafülkébe, de nem, ezek a pasik nem csak jól néznek ki, de magasak is :)

Sunday, June 24, 2012

Noche de San Juan... azaz Spanyol máglyarakás/Bonfire in Spain

Tegnap ünnepelték a spanyolok La Líneában a nyári napfordulót. Mi, angol szakosok, ezt Shakespeare-től ismerjük, ám mióta megjelent az IKEA Magyarországon, már tudjuk, hogy a svédek is ünneplik! :D De, hogy itt? Lent délen?? :D :D Kész meglepetés, itt, ahol úgyis mindig meleg van, és szemtelenül süt a nap télen-nyáron! :)

Hatalmas máglyát raktak a tengerparton, de, ahogy jöttünk, már több privát tűz is égett, rengetegen kijöttek sátrakkal, és persze több hektó tinto de veranóval. Persze, túl korán érkeztünk, 10 körül ugyan már sötét volt, de csak éjfélkor gyújtották meg a két emeletnyi farakást, aminek a tetején egy-egy fotelben Homer Simpson és Lisa Simpson ült, ne kérdezzétek miért. Volt alatta pár tábla, nevekkel, nem tudom miért.
Az este folyamán emberek jöttek és szemeteszsákokat próbáltak beledobálni a rakás közepébe, de ez elég magas volt, így nem mindenkinek sikerült.
A picik már fél 11 fele hazajöttek, és csak mi, a nagyon maradtunk! :) Így jóval egyszerűbb volt minden, bár így is volt izgalmakban részünk.
Eljött a máglyagyújtás ideje, először csak kissé égett, de egyre jobban ráérzett az ízére, és a bátor, spanyol férfiak és nők megmártóztak a tengerben (ez a szokás), majd vizes háttal a lehető legközelebb álltak a máglyához, és úgy fényképeztették magukat. Olyan bikaviadal érzésem volt, tűzzel. Amikor épp nem arra fújt a szél, közel merészkedtek, mint a bika fenekéhez, aztán, amikor arra kezdett el fújni a szél, elszaladtak. Én úgy éreztem egy idő után, hogy rámég a ruha, és aggódtam, hogy mi lesz a géppel, de végül is megúsztuk...
hazajöttünk, aludtunk....
jó volt! Főleg kicsik nélkül.

ez volt az első kép...



a boszorkányok is elégtek...

a Szikla felhőbe burkolózva

Homer és Lisa a máglya tetején



























Wednesday, June 20, 2012

Ez is Gib!

Hogy este hétkor még tűzi a nap a hátamat, és attól félek, leégek.
Hogy L otthon hagyja a telefonján és húsz perccel a gate zárása előtt hazaautózik, meg vissza, és simán eléri a gépet. Persze, én álltam neki sorba addig, de ez kb. egy 10 perces sor volt.
Hogy azt mondom neki véletlenül: "most akkor melyik vonattal mész?", mert ez az egész reptér olyan, mint egy pályaudvar, vagy buszvégállomás (parasztelosztó - hívták ezt máshol is így, vagy csak Pécsett?)
Hogy csávókám a kifutópálya mentén összeszedi a narancssárga, figyelmeztető bigyókat, amivel a forgalmat terelik az utakon, felrakja a kis kocsikára, aztán vidáman felgyorsít vagy 15-re, amitől megugrik a járgány, a bábuk vagy mik leesnek, ő megy tovább, de ott vannak kvázi a repgép alatt, ami indulna, vki odaszalad, elkezdi kézzel összeszedni, egy másik elkezd üvölteni annak a csávónak, aki az imént "vitte el" ezeket (mert kb 25 métert ment vele, aztán leállította, és csók, vége a műszaknak, ment haza), de persze mit lehet hallani egy kifutópályán, ahol már azért beindították a repgép motorját, sőt le sem állították igazán, bár még nem sír, mint a sirályok. De barátunk meghallja, integet vmit, és tovább megy, majd kézzel összeszedőhöz egy másik is odaszalad, mert nehezek azért ezek, főleg, ha 10-15 van összerakva, és elkezdik kivinni a kifutópályáról, és akkor csávó visszaér egy másik kocsival, arra is felrakják, és most már óvatosabban, el tudja szállítani.
Hogy egyik gép felszáll, másik már utána (ezen ül L), felnézek az égre, az imént felszálló repgép már a Mór erőd felett száll (nem igazából, de onnan úgy látszik), feljebb nézek, a Szikla csúcsa környékén látok egy másik gépet, szerintem Afrikába készül leszállni, L gépét már tolják ki, és az egész olyan szürreálisan szép!
Hogy, amikor egyik irányban dugó van, és én át akarok kelni a zebrán, de a másik irányból ugye nem látnának, mert takar az előttem lévő autó, akkor a zebra másik oldalán álló autó int a vele szembe haladónak, hogy lassítson, mert én már elindultam a túloldalra.
Hogy a legóriásibb kamion is megáll, ha a zebra közelébe érek.
Sőt, ha már csak arra felé sandítok, akkor lassítanak (ez komolyan zavarba hoz, evvan).
Hogy a sofőr a buszmegállóban kiszáll a volán mögül, és lesegíti a nagyon idős bácsit, aki a boltból jön hazafelé.
Hogy senki nem rohan, amikor a megállóhoz érünk, mert a sofőr úgysem megy tovább addig, amíg le nem szálltam (nekem ezt még gyakorolnom kell, hajlamos vagyok felpattani idő előtt).
Hogy, hogy, hogy...
Hogy a tengerparton zumbázom!
És látom, már csak áradozok, pedig szar dolgok itt is vannak, mert ugye mégiscsak emberek élnek itt is, van aki kissé, van aki inkább ingerült. De én inkább azokkal
találkozom, akiknek semmi bajuk az élettel :) És ez segít elviselni a sajátomat.

És persze: Gibraltar es Británico! ahogy egy blogoló olyan frappánsan kifejtette! :)






Friday, June 15, 2012

Calentita!

Egy gibraltári étek, nem túl finom, ha engem kérdeztek, de ők meg biztos ezt mondanák a túrórudira :D
És ez a neve annak az esti, étkezős rendezvénynek, ami ma este zajlott a Casemates téren. Ennyi embert ilyen kis helyen még sosem láttam!
Jó volt. Mesélek még...

Sunday, June 10, 2012

Holnap/Tomorrow

Wessex grófja és grófnéje érkezik hozzánk holnap, és ennek örömére már délben vége lesz az iskolának. Előtte a picik a W. Churchill Ave-n fogják őket üdvözölni. Már nagy a készülődés, én például kimosom a cuccaikat, a várost díszbe vágták, az első körforgalomnál lévő szép kertet rendbehozták, olyannyira, hogy zöldre festették a kiégett füvet, és rengeteg színes virágot ültettek el. Abban a pár napban, amíg itt lesznek, felavatják az új repteret (a neve még mindig bizonytalan), felavatnak egy új játszóteret, átadnak pár kitűntetést, sétálnak az utcán, hogy találkozzanak a Zemberekkel, és részt vesznek az ünnepségen, melyet Őfelsége, II. Erzsébet születésnapjának tiszteletére tartanak. Isten óvd a Királynőt!

The Earl and Countess of Wessex visit Gibraltar tomorrow, therefore kids will be released from school at noon. Small ones will welcome them on W. Churchill Ave, with a nice smile on their faces. The city can't be more beautiful, they even dyed the grass green, so it looks fab! The first roundabout is amazingly colorful with the flowers everywhere. While they are here, they are going to open a new playground at Moorish Castle Estate. And soooo much more! Attend on the Diamond Jubilee Party on Casemetes Sq, and so on, and soooo on... :)
God Save the Queen!

Friday, June 8, 2012

Get Happy

Thursday, June 7, 2012

A flow ma innen jött:



Ám egyre gyakrabban húz le a gondolat, hogy semmi sem tart örökké...

Wednesday, June 6, 2012

Levante

Egészen pontosan május 15-én jött a Levante (keleti, erős szél). Nagyon fura volt, ilyen intenzíven én még nem éltem meg. Ott ültünk Edittel a Cafe Frescoban, amikor egy hatalmas szélvihar csapott le a két ház között, a semmiből tört elő, minden elfújt, poharakat tört össze, egész kísérteties volt. De mi aztán mentünk fürdeni, mert a nap megint kisütött, a szelet pedig jól takarta a ház :D. Aztán délután kinéztem az ablakon, és nagyon szépet láttam. A felhő átbukott a Sziklán, mint kiderült a huncut Levante miatt. Este még zumbázni is elmentünk, és első kinti óránk alkalmával szintén utolért minket a köd és a szél, de nagyon szép volt, meleg esti napsütéssel indult az óra, és a végére egészen ránkszállt a köd, ami nagyon kellemes volt...
Íme néhány kép, és örülök, hogy átéltem, ez itt állítólag sokszor előfordul, és így ezt most fel sem kellett írnom a bakancslistámra! :D











Tuesday, June 5, 2012

Gibraltári bakancslista

Már egy ideje érlelődik bennem az elhatározás, hogy írni fogok egy bakancslistát, amit még nagyon szeretnék megtenni, amíg itt vagyok. Ilyenek lesznek rajta, hogy:

-Találni egy igazi gibraltári, facebook barátot
-Bejutni a Sziklába, mert az olyan izgi
-Eljutni a 100 tonnás ágyúhoz
-Elmenni a családdal a Mór erődhöz, és bemenni az ottani alagútba is



És a többit most még el kell gondolnom, de a második pont ma megtörtént, voltam a Sziklában, ráadásul egy olyan izgi részen, ahova egyszerű-mezei turista nem juthat el, és ez ultra klassz így, egy kedves barát vitt be, neveket nem adok ki :D, de fényképek lesznek. Ez nagyon izgi kis alagút volt, a maga kb 800 méteres hosszával, mert gyakorlatilag a sziget egyik oldaláról átsétáltunk a másik oldalára, és közben csak egyszer féltem, de nagyon... :D Annak ellenére, hogy egyik oldalról "átlátsz" a túloldalra, elég Lost feelingje van, de ezt már éreztem akkor is, amikor abban szuper ködben, először másztuk meg a Mediterranean Stepset, szóval ez a hely adja azt a fura érzést.

Folyt. köv. most jön az ebéd.

Sunday, June 3, 2012

És, ilyen jó napunk volt ma!


Hold, tölt-e?


Diamond Jubilee

Mindenki nagyon készült rá, például én is! :) Nem volt olyan látványos, sok ember volt az utcán, beszélgettek, olyan május elseje hangulat volt, a Piazzán volt kis előadás, a Main Street tele volt, de semmi különös. Aztán beültünk a Cafe Frescóba, ahol Abigél mondta, hogy holnap lesz az igazi buli, a Flotilla a sziget körül, 10-kor indulnak. Holnap is körülnézünk...
Volt egy kirakatverseny a 60 éves évfordulóra, ezekből a kirakatokból mutatok meg néhányat. Meg az utcát. Aztán fürödtünk egyet, és csináltunk finom bordát, és ünnepélyesen megettük a teraszon. Olyan volt, mintha nyaralnánk. Csak épp nem nyaraltunk. És ez elképesztően jóóóóóó! :)))
















Friday, June 1, 2012

Naplemente