Tuesday, July 31, 2012

Helyzet

...nna, az nincs. Mivel ez itten nem egy én-blog, életem jelenleg legfontosabb dolgait nem tudom itt leírni, hiszen nem tartozik szorosan a tárgyhoz :D mármint a gibraltári gondolatokhoz!

Már csak 13 nap van az indulásig, amit hol lelkesen, hogy teljes letargiában élek meg. Van, hogy az éjszaka közepén felkelek, és az erkélyen sírok, miközben nézem a Sziklát, de van, hogy nagyon várom már az indulást, ha másért nem is, csak hogy megtörténjen végre! Csak, hogy LEGYEN már valahogy! Mert most lógunk a levegőben, nem történik semmi igazán izgalmas, a gyerekek úszásra és krikettre járnak, a szüleik dolgoznak, lehetőleg minél többet, a nagy büdös semmiért!
Mivel pénzügyi vonalon kihívásokkal küzdünk, így a bakancslistámról mindent, de MINDENT kihúzhatok, ami a határon túl történt volna, sőt a határon belül is nyugodtan kihúzhatok minden étteremmel, emeletes buszozással kapcsolatos álmaimat. Egyetlen reményem, hogy egyszer VALÓBAN lesz pénzünk ide visszajönni, és akkor majd jól bepótolok mindent! Ha pedig nem, hát nem!

Ha ott leszünk, majd egyszer, két hét múlva hétfőn éjjel, akkor már valami legalább lezárul. Most meg se veled, se nélküled érzésem van, de nem is ragozom ezt tovább!

Ma két hatalmas luxushajó is kikötött, és ráeszméltem :), hogy egészen elhanyagoltam a hajóimat, amiket pedig úgy szerettem régen (tavaly nyáron), egészen addig, amíg a Tornádók meg nem érkeztek. Szóval, ma elszaladtam megnézni az Indepedence of the Seas, 3600 főt szállító és a Queen Victoria, 2000 fő szállítására alkalmas hajókat, és nagyon örültem nekik. Jó képet nem sikerült lőnöm róluk, mert elég hülye helyen van a kikötő, így teljesen használhatatlan képek születtek. Bár, van egy jó, azt talán majd felrakom, amin úgy néz ki, mintha az utca végében lenne a hajó, mint egy sorház.

íme:






Múlt hétvégén Punta Palomában jártunk, és onnan is raknék fel képeket, mert nagyon izgalmas volt végre nem csak messziről megnézni a homokdűnéket.


Igazából azt sem tudtuk, hogy hová megyünk, csak mondtam, hogy akkor most itt, na itt fordulj balra, és ez is történt, és egyszercsak elfogyott az út, és hirtelen csak a homok volt! Sok-sok autó parkolt, szóval láttuk, hogy itt biztos van valami, csak azt a valamit nem láttuk a rengeteg homoktól, és később az erdő-féleségtől. Arra kértem L-t, hogy ne álljon teljesen a homokra, hanem maradjunk fél kocsival az aszfalton, még akkor is, ha nagyon szűk az út, mert baromira nem vágytam arra, hogy 3 fáradt gyerekkel egész este az nézzem, hogy miként nem tud az autó és vezetője kiállni a homokból. És igazam lett, mert nem messze tőlünk igen nagy bajban volt egy barom, aki egy nagy lendülettel feltolatott egy homokdombra, épp csak annyira, hogy a kocsi pont a padka mellett álljon meg, szóval esélye sem volt a fickónak, hogy onnan egykönnyen kikászálódjon. Viszont baromi vicces volt, láttunk egy srácot meg a csaját, akik egy kamionnal érkeztek, mármint csak az elejével, rakomány nélkül.

Aztán elindultunk egy ösvényen, mert épp láttunk pár fickót, akik arra mentek, mi meg, lesz, ami lesz, elindultunk utánuk. Egy csomó skarabeuszbogárral találkoztunk a legalább 10 perces sétánkon, amikor is egy domb tetején találtuk magunkat, ahonnan csak le kellett gurulni, és máris ott volt a tenger. Aminek a partja, tök meglepően köves, sziklás volt. Viszont a víz most is meleg volt, legalább tudtam egyet fürdeni, és aznap is megfogadtam, hogy bizony egyszer, egyetlen egyszer majd nem este 6 után érünk a strandra, bármelyikre!
Mert általában sosem indulunk korán, hogy a gyerekek ne legyenek malaccá pörkölve, de erre azért rendesen ráhagyunk minden alkalommal, és általában 6 fele érünk oda a tengerpartra, ami nem baj, hiszen még bőőőőőőven meleg van, de mégsem az igazi, és különben is, mi lesz így az újévi fogadalmammal?


















és persze, nem voltunk távol Afrikától!



















Monday, July 16, 2012

Az Bakancslistárúl

Mert ugye már írtam, hogy van egy ilyen, tele rengeteg ötlettel, amiből már (egyre tisztábban látszik), hogy sok minden nem fog megvalósulni.
Mert ugye jó lenne elmenni:

Sevillába (talán)
Malagába (talán)
Marbella régi városközpontjába (talán)
Granada (talán, de ehhez is, és Sevillához is már baromi meleg van)
már biztos, hogy nem fog összejönni Portugália, Marokkó.

Volt róla szó, hogy elvisszük a gyerekeket abba a Sea World-szerűségbe Malagán, de a pénzünk látványosan fogy, így lehet, hogy az is kimarad. De legyünk optimisták, sebaj, ez majd mind motivál, hogy visszatérjünk!

Aztán eszembe jutottak, hogy miket kellene még elintézni Gibraltáron:
Great Siege Tunnel, ingyen van, és basszus, ez az egyik kuriózuma Gib-nek, nehogy már kimaradjon! Bár igaz, hogy L tavaly volt már egy spéci Tunnel túrán, és én is bejutottam egybe Csaba jóvoltából. Szóval, igazából csak a gyerekeknek maradt ki, de az meg úgysem számít, ugye? Mire fognak emlékezni később? Foltokra :D
Aztán nem ültünk még az ötös buszon, ami jórészt emeletes, és baromi nagy átvágás, csak a turisták ezt nem tudják, mert a határról kényelmesen be lehet sétálni a városba, de a legtöbb turista odaáll a buszmegállóba, kifizeti a másfél fontot, aztán megy 3 megállót, és kész. De, most az egyik busznak leszedték a tetejét a nyár tiszteletére, így az már egész pazar élmény lehet, tényleg mint egy "igazi turistabusz". :D

Itt vannak még az éttermek/kávézók, ahol vagy voltunk már, és azért akarunk visszamenni, vagy nem voltunk még, és azért.
Sacarello's, a hangulatos, "igazigibraltári" kávézó, amit a már réges-régen ide letelepedett olaszok vezetnek.
Verdi Verdi, ezt biztos összehozzuk, finom kávé, kedves tulaj. És édes, ahogy minden pénteken kakaócsigát készít :D
Cafe Frescóról most nem is beszélek, mert oda szerintem utazás napján is beülünk...
Szeretnék eljutni egy indiai étterembe, nincs preferenciám.
Aztán jó volna elnézni egy marokkói étterembe is, egyszerűen szerelmes lettem az édességeikbe a Calentitán! :)
El kell majd búcsúznunk az Europa Pointtól, a Morrisons mögötti játszótértől, a Botanikus kerttől, és az ottani játszótértől.
Fel kell mennünk a majomokhoz, megköszönni nekik, hogy olyan érdekessé tették az ittlétünket, amikor ráugrott az egyik a hátamra, amikor rendszeresen bejártak a kicsikhez a suliba, amikor B osztálytársa mesélte, hogy be kell zárniuk az erkélyt, mert bemennek. Amikor a Caleta Hotel melletti négyes buszmegállóban a táblára felülve várt az egyik majmocska, amikor a másik ott sírt a fán, az anyja meg lent várta, aztán megunta, felment érte, és lehozta.
St. Michael's Cave, lehet, hogy kimarad, pedig csodaszép.
Nem láttuk még a 100 tonnás ágyút, pedig Gibraltár nem csak a majmairól híres, hanem a rengeteg kiállított ágyújáról, egyszerűen szerelemesek beléjük, és mindenhol ott vannak.
Elenni a Catalan Bay-be, imádtam azt a helyet, Eastern Beachre is talán, hogy tudjak még Tornadókat fotózni közelről.
Ja, most jut eszembe, 7,70-be kerül most akciósan az egy literes Absolut Raspberry Vodka, hát, muszáj lesz vmi piát is vinni, mert ha jön a sok vendég a hideg, nyirkos Cambirdge-be, valamivel csak meg kell kínálni őket! Láttam valami vaníliás Absolut Vodkát is, de azt inkább nem hittem el!
Ja, jó lenne még egyet koktélozni azokban a poshy bárokban, egy Sex on the Beachet, vagy azt a csokis valamit, amit az Ipanemában ittunk Edittel a szülinapunkon! :D
Kéne pecsét is az útleveleinkbe, bár azt mondják, nem szívesen adnak, de ugye aki nem mer, az nem is nyer! ezt tudjuk az Ocean Village elzárt medencéi és a Portland medencéje óta :D

El kell búcsúztatnunk a két iskolát is, St. Anne's Middle School és Notre Dame First School, talán ezeket lesz a legnehezebb az összes közül elengedni.

hát, most ennyi.


Sunday, July 15, 2012

Lufik a spanyol Szt. Iván-éjen


Thursday, July 12, 2012

Utolsó zumba a Western Beachen

Mivel egyszer minden véget ér, nincs ez másként a zumbával sem. Janine még jövő kedden tart órát, utána már legközelebb szeptemberben. :) Pár kép útban hazafelé:

a Western Beachről ez látszott:
A tenger pedig most ilyen volt:
kifutópályáról sem volt rossz:


Wednesday, July 11, 2012

¡Cádiz!

Mert a bakancslistámra nem csak gibraltári helyek kerülhetnek, gyorsan rávéstem Cádizt, Granadát, Malagát és Sevillát, no meg ugye Portugáliát. Marokkót már nem tehetem, ennyire nem lehetek nagyvonalú magammal!

Szóval, a listáról kihúzhatjuk Cádizt, megvolt, húúúúúú, de megvolt! Ez is olyan volt, mint Bacelona, de sokkal rövidebb, és intenzívebb élmény, színorgia, napfény, felhők, virágok, tenger és boldogság!
A város Spanyolország délnyugati csücskében található egy félszigeten, Andalúziában, ahol az sz hangot olyan pöszén ejtik! :) Igen régi város, már a rómaiak is élvezték itt a napfényt és a tengeri levegő áldásos hatását, ám a várost a föníciaiak alapították, ha ez bárkit is komolyan érdekel, és maga a város neve azt jelenti, hogy "falakkal körülvett város". Ezeket bizony nem saját kútfőből nyomom, hanem innen, szóval, ha valakit ennél jobban érdekel a város története, olvassa el, izgalmas.
Híres még az város egyeteme, így B-nek könnyítésül megengedtük, hogy ide is jöhet, ha nem akar az esős Cambridge-ben maradni.

Dél körül értünk a városba, szerencsére szuper jó helyen tudtunk parkolni, mert L már ismerte a várost (háháhá), így nagyjából tudta, hogy mit érdemes megnéznünk. Múzeumot természetesen nem, mert az pénzbe kerül.

Pont egy turistaközpont elött jöttünk fel a mélygarázsból, így oda bementünk, hoztunk ezt-azt, és szerencsénk volt, mert onnan indultak azok a színes csíkok, amiket követve a város nevezetesebb pontjait érhetjük el. Elindultunk a sárga csíkon, mert mindig a sárga úton..., ugye.
Mehettünk volna a lilán, a kéken, zöldön is, de azok hosszabb útvonalak, mi meg gyerekkel voltunk, nem élvezkedtünk.

A lila csík azért látszik!

Tehát elindultunk, és rögtön egy téren találtuk magunkat. Az a jó ebben a városban, hogy ez is olyan pici, könnyen bejárható az egész, tengerparttól-tengerpartig szerintem olyan 20 perc séta.

A téren mókás volt, nagy fehér leplek voltak kihúzva, hogy ne legyen olyan dög meleg, gondolnám én, bár szerencsére aznap, amikor voltunk, kellemesen fújt a szél, és nem tűzött a nap.





Ezután befordultunk egy kis utcába, aminek a végén egy újabb tér volt, itt két templom is volt, nem messze egymástól. A nagyobbiknak a végében megint ott volt a tenger, pedig ahonnan indultunk, ott is tenger volt. :)
Felnéztem egy sarki lakásra, és az erkélyen egy néni nézelődött. És végigfutott az agyamon, hogy istenem, de jó neki, minden áldott nap ez a csoda néz rá vissza. Jobbra a kis utca, amin jöttünk, balra a tér, a templomokkal, és kiülős éttermekkel, kávézókkal, stb...
Persze, én is kivéltelezett helyzetben vagyok, mert amit én látok, az sem utolsó, de ez most nem annyira érdekes, hiszen úgysem sokáig bámulom már...

Ez volt a tér:






Továbbmentünk, szűk kis utcácskákon, amíg a falhoz nem értünk. Ott aztán felmásztunk, és bizony az is baromi szép volt. Tágas, egyik oldalán házak, másik oldalán a tenger, giccses vitorlással, meg zöld színnel...






Ezután megpihentünk egy árnyas kertben, amiről nekem Alice jutott eszembe, a csodaországi.











És persze kifelejtettem, hogy előtte egy parkban ettünk. Emlékeim szerint rengeteg kaját csomagoltam, mikor azt kb 10 perc alatt mind felfaltuk, már nem voltam benne olyan biztos. Ezután kaja nélkül folytattuk utunkat... A fenyőkön (ez nem is fenyő basszus, hanem mi? tuja?) papagájok tanyáztak. Nem kevés!







és szívesen írnék még, de... talán egy másik alkalommal folytatom! Szép volt, lenyűgöző, de mit is várhatnék egy dél spanyol várostól, Ronda, Marbella, Estepona után...
IDE EL KELL MENNI!