Monday, December 24, 2012

Feliz Navidad!


Friday, December 21, 2012

Gangnam style Gibraltar





igen, igen, igen, igen... pont ezért olyan jó hely!

Sunday, December 9, 2012

Van egy ország, ahol álmomban jártam...

Gibraltár!
És milyen vicces, eszembe sem jutott volna, ha épp nem beszélgetek valamiről L-lel a folyosón, miközben a zoknikat pakoltam.
És akkor beugrott!
Nagyon fura álom volt, nem volt jó. De persze rossz sem.
Az volt, hogy a lakásban voltunk, ahol régen laktunk...
Már más lakott benne, ki volt festve, de nem szépen, olyan amatőr módon, de legalább ki volt festve...
És mi fent voltunk az emeleten, a gyerekek rohangásztak, amikor is L szólt, h ne olyan hangosan, mert lehet, hogy a lakók itthon vannak. És akkor leesett, hogy mi most itt "illegálisan" vagyunk. Talán az volt, hogy beszöktünk, mert azt hittük nincsenek otthon, talán az volt, hogy meg volt beszélve, hogy megyünk, de nem volt semmi konkrét. Lent, az összes régi bútor ki volt dobva, és újak voltak helyettük, ettől sokkal tágasabbnak tűnt a lenti rész, és egy hálószoba is volt. És arra gondoltam, hogy ha mi fent maradunk csendben, akkor talán ki sem derül az ittlakóknak, hogy itt vagyunk... Éreztem, hogy olyan nincs rendben ez az egész, de baromira nem tudtam, hogy mit kéne csinálni.
Aztán felébredtem... :)





Saturday, December 8, 2012

Időjárásról

Mit hallok, hogy mostanában rossz az idő Gibraltáron? Hogy sokat esik, és hűvös van délután 4 fele?
Mint kiderült, a tavalyi évvel szerencsénk volt, mert valóban gyönyörű volt. Amikor december 23-án rövidujjú pólóban ültem a játszótéren, és nem foglalkoztam azzal, hogy mi lesz holnap, mert teljesen mindegy volt, hogy mi lesz holnap, hiszen egy valami biztos volt: hazajön apa! És a többi úgysem számít. Ha csak mekiszendvicset ettünk volna sültkrumplival, az is a világ legjobb karácsonya lett volna! :) Az ajándékok már megvoltak, ezen kívül pedig úgyis csak az volt fontos, hogy L hazaérjen!
És emlékszem, megfogadtam, hogy lemegyek elé, és találkozunk az O'Reilly'sban, a gyerekeket otthon hagyom, nem mondom nekik, hogy hova megyek, ők tévéznek addig. Persze ez senki sem érti. A bárnegyed, a kaszinóval, rengeteg szórakozóhellyel ott volt tőlünk nagyjából 20 lépésre. A ház, ahol laktunk szuperbiztonságos volt, a gyerekek pedig mindig élvezték, ha kicsit egyedül maradhatnak. Ezt itt nem tudjuk megtenni sajnos, ott simán. Telefon volt nálunk, fél percen belül otthon voltam, bárhova is mentem volna az Ocean Village-en belül.
De aznap az O'Reilly'sba mentem, mert milyen hangulatos már az, hogy a szerelmedet/férjedet/stb egy bárban várod, ahol megisztok egy koktél, aztán... hazabattyogtok a gyerekekhez. :D
De a koktél helyett kávé lett, azonban még ez sem szegte a kedvem! Olyan jó volt! :)
Minden olyan jó volt!

És majd megint az lesz! :)


(ezt a bejegyzést véletlenül a gibraltári gézengúzok oldalra is bevittem)